*Korán van
még, hogy munkába menjek….*
Mivel nem
tud visszaaludni, kikel az ágyból és a fürdőbe indul. Megnyitja a csapot a
mosdónál, lehajol és az arcát mossa. Felnéz a tükörbe, kémleli az arcát
hosszasan.
*Túl
szürke vagyok… valamit változtatnom kéne…*
Nézi
meredten a szemeit a tükörben, és jön az ötlet.
Gyorsan
felöltözik, majd a drogériába siet. Álldogál a hajfestékek előtt, nézegeti a
színeket.
*Vajon
melyik állna jól?*
Végül
dönt, vörös festéket vesz. Majd siet haza, mert délután munkába is kell mennie.
Gyorsan felkeni a színezéket, majd amíg hat, kávét főz, s azt iszogatja. Izgatott,
hogy vajon hogy fest majd a megújult hajszínnel. Negyven perc. Eltelt, s szalad
a fürdőbe lemosni a festéket.
*Mintha disznóvágáson jártam volna…*
Majd megszárítja a haját, és voilá!
Csodálatosan áll neki a szín, rikítanak a kék szemei.
Átöltözik gyorsan, nehogy lekésse a
vonatot, s már el is indult az állomásra. Mosollyal az arcán utazik a városba,
s a kapucniját sem húzza a fejébe.
Odaér a munkahelyére, átöltözik és
sajnálja felkötni a haját, de sajnos a szabályzat megköveteli. Kimegy a placcra
és látja, hogy védence a pultnál ül, siet oda, nehogy a munkatársa ellopja
előle a rendelést.
- Helló! Mivel szolgálhatok? – kérdi széles
vigyorral.
- A szokásosat…. – kapja unalmas
hangon a választ.
- Máris hozom! – és már repül is
csinálja szorgosan a kávét.
Egy szempillantás alatt rakja a
kedvenc vendége elé a rendelést.
Telik az idő, s Lizbeth várja, hogy
ismét szólhasson hozzá, de mikor hátrafordul, csak az üres csészét, s a pénzt találja zsíros borravalóval.
A munka további része unalmasan telik,
az ég is beborul, kevés a vendég. A műszak végén, záráskor épp hogy bezárja az
ajtót, rettentő rossz érzés fogja el.
*Bajban van! Rohannom kell!*
Sötétet, esőt nem felfogva szinte
repül, úgy száguldozik a sikátorok felé. A szép haja elázott, csorog végig az
arcán, s a nyakán a vörös víz. A kapucniját a fejébe húzza, s odaér épp időben,
még azelőtt mielőtt a férfit elkapnák, lecsap rájuk.
A titokzatos idegen fel se fogta, mi történt,
s visszafordul a zajra. Őrangyalát nézi, miként intézi el a rosszakat.
Lizbeth haja vizes, s a sietségben nem
tűrte rendesen hátra, egy pár vörös tincs kikandikál a csuklya alól. A férfiben
megmarad a szín, mivel szinte az egész lány úszik a vörösben. Majd mikor észbe
kap, rohanni kezd a biztonságos otthon felé.
Mikor a gonoszak már eleget kaptak
bosszúért kiáltanak. Lizbeth csak felnevet, s megsajnálja őket, erejével messze
repíti őket, majd távozik a helyszínről ő is. Bőrig ázott, s így is egy későbbi
vonattal mehetett haza.
Otthon, forró vízben átmelegedett, s
bebújt a meleg ágyba, az eseménydús nap után rögtön el is aludt.
Másnap már rendes időben ébredt, mivel
nem volt unalmas a tegnapja. Minden úgy volt mint máskor, a fürdő, a kávé, s
miegymás. Finom ebéd készül a sütőbe. Lasagne, finom illatokat áraszt sütőből.
Gyorsan bekapkodja a falatokat és már indul is. a vonaton bámul kifele az
ablakon. Virágoznak a fák, s az egyik megállóban egy madárpár fészket rak.
*Bár én is ár itt tartanék…
fészekrakás… gyermekáldás….*
Beér a munkahelyére és a titokzatos
idegen már kint ül a teraszon, a pincért várva. Rohan öltözni, sebesen végez
is, majd ott terem az ember mellett, aki ismét a szokásosat kéri. Lizbeth
boldogan indul a bejárat felé.
A férfi viszont megemeli a fejét,
Lizbeth elszédül, s épp hogy megkapaszkodik az egyik asztalban. A lábai
elgyengülnek, s megrogy. Az idegennek felkelti a figyelmét egy szín. Lizbeth
haja. Rajta maradt a tekintete, s Lizbeth egyre csak gyengül. Páran a
segítségére sietnek, s besegítik a vendéglőbe. Lizbeth bent tér magához az
egyik fotelben vizes kendővel a homlokán. S emberek veszik körül, már semmi
baja, mivel már nem szegezi rá tekintetét a férfi.
*Úr isten…. rámnézett….*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése